Lejtőzés:

Ez nem igazán trükk, inkább egy szórakozási lehetőség, amit nem csak kifejezetten downhill korisok, hanem agresszív görisek is ki szoktak használni. A lejtőzés hosszú lejtőkön való legurulást jelent. Előfeltétele természetesen a fékezni tudás - bár maga a lejtőzés is jó lecke a fékezési technikád fejlődéséhez.

Budapesten a legtöbb jó lejtő a Normafától indul. Ha azon az úton indulsz el, ahol a busz feljött, az Istenhegyi úton fogsz lemenni, ami gyors, hosszú, de nagy forgalmú utat jelent. Ha már az első kereszteződésnél balra kanyarodsz, egy erdei úton találod magad, ami jóval könnyebb, kisebb forgalmú út, de csak a fogaskerekűig visz (ezen a lejtőn fontos figyelni a kavicsokra, mivel helyenként igen sok van). Ha a Normafától ellenkező irányba indulsz el, akkor a libegőig nagyrészt egyenes úton kell végighajtani, hogy elérj a lejtőig. Ez kanyargós, a lejtős részen jó, az egyenes részeken rossz talajjal rendelkező, kis forgalmú (elvileg forgalom elől lezárt), kivilágítatlan lejtő, amit éjszaka jó látogatni. A legkönnyebb lejtők egyike (hasonló ahhoz, ami a várbusz végállomásától indul lefele). A lejtő végén a 22-es busz útvonalának forgalmas lejtője következik, ami nehezebb, de akár busszal is megtehető. A fékezés gyakorlásához a busz fogaskerekű megállója előtti nagy kanyartól induló Diana utca a legjobb - ez egy meredek, kis forgalmú, sok kanyarral rendelkező lejtő, ahol főként csak fékezni kell. :) A Normafától jó idő esetén a füves lejtőn is vezet le út - ennek végén kezdődik egy (amúgy másik busszal elérhető) könnyű, illetve helyenként nehezebb, jó talajjal rendelkező, kis forgalmú lejtő (majdnem végig a busz útvonalán).